van az első fázis, amikor a helyzet már adott, de a gondolat még nincs ott. - követi a második fázis, amikor a gondolat megjelenik, de bármilyen kis fuvallattól szétfoszlik. - aztán az jön, amikor még figyelmen kívül hagyható és elhiteti magáról, hogy akár el is tűnhetne, pedig már idegesítően egyértelmű, hogy nem fog. - utána az van, hogy kifejezetten koncentrálni kell, ha nem akarom, hogy átvegye az uralmat, de már sejtem, hogy győzni fog. - aztán eljön a pont, amikor már ha akarnék sem találnék tiszta felületet, ilyenkor ha sikerül elengedni a dolgot és nem harcolni többé, akkor hirtelen egész más színe lesz, és a gondolat nem gondolat többé, hanem állapot, érzés, rezgés, folyamat, minden. - aztán a hatodik fázisban az egész kép elveszti a jelentőségét, nincs gondolat, se szín, se állapot... egyszerűen megjelenik valami új, valami, ami az egész eddigi folyamatot világossá és szükségessé teszi, valami olyan születik, ami eddig nem volt ott. - aztán...
